Az összefoglaló vélemény tárgyalja a vezető tisztségviselők hitelezők irányában fennálló felelősségét a Cstv. alapján, az árnyék vezető tisztségviselő fogalmát, a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása mellett marasztalásukra vonatkozó perekben felmerült jogkérdéseket. A kúria véleménye a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelősségéről innen letölthető.

Mit jelent a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet?

A Cstv. mind a 4 időállapota szerinti szabályozás a vezető tisztségviselő felelőssége megállapításának egyik elengedhetetlen feltételeként rögzíti a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését. A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására ugyanis csak ezen időpontot követően, a Cstv.- ben szabályozott vezető tisztségviselői magatartások tanúsítása esetén kerülhet sor. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalmát a Cstv. mind a 4 időállapota szó szerint azonosan határozza meg. E szerint az akkor következik be: „amelytől kezdve a gazdálkodó szerv vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket”. A kialakult joggyakorlat alapján egyértelműen leszögezhető, a fizetésképtelenség fenyegető helyzet bekövetkezésének feltételei nem azonosak az adós fizetésképtelenségének megállapításához szükséges, a Cstv. 27. § (2) bekezdésében35 írt feltételekkel. Az adós felszámolása elrendelésének ugyanis nem szükségszerű feltétele, hogy az adós fizetésképtelen helyzetben legyen. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet akkor következik be, amikor az adós tartozásait likvid vagyon hiányában nem képes kifizetni (objektív feltétel) és erről a vezető tisztségviselő tudomást szerzett, vagy gondos eljárás esetén tudomást kellett volna szereznie (szubjektív feltétel). A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megállapíthatóságához szükséges objektív feltétel akkor következik be, amikor az adós esedékes tartozásainak összege meghaladja a társaság likvid vagy likviddé tehető vagyonát és ezt a helyzetet a tartozások átütemezésével, esetleg reálisan visszafizethető kölcsön felvételével vagy más módon nem hárították el. Önmagában az a körülmény, hogy az adós könyv szerinti vagyona meghaladja esedékes tartozásait, nem bizonyítja azt, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem állna fenn. Nem áll fenn a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet akkor, ha a tartozás kifizetésére annak esedékességekor az adós képes, de fizetési kötelezettségének egyéb okból nem tesz eleget. Előfordul, hogy a szükséges mértékű likvid vagyon csak átmenetileg hiányzik, mivel ez a helyzet megszüntethető pl. a lejárt követelések átütemezésével, egyes tipikusan gyorsan értékesíthető tárgyi eszközök értékesítésével, jól előkészített gazdasági döntésekkel. Ha az időlegesen korábban fennállt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megszűnt akár a vezető tisztségviselő tevékenysége következtében, akár attól függetlenül, a vezető tisztségviselőnek az átmenetileg fizetésképtelenséggel fenyegető időszak alatt tanúsított magatartása a Cstv. alapján nem értékelhető. A vezető tisztségviselő Cstv. szerinti felelőssége megállapításának egyik, de nem elégséges feltétele, hogy az adós felszámolásának elrendeléséig folyamatosan álljon fenn az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete. A szubjektív feltétel kapcsán hangsúlyozandó, a vezető tisztségviselő feladata az adós gazdálkodó szervezet esedékes/lejárt tartozásainak, a cash-flow kimutatásnak a figyelemmel kísérése. A vezető tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezéséről tudomást szerezhet pl: lejárt, nem vitatott, ki nem fizetett tartozások fennállásából, az éves beszámoló (esetleg közbenső mérleg) adataiból. A vezető tisztségviselő nem szakszerű, gondatlan eljárására, kompetencia hiányára alappal nem hivatkozhat. Azt kell vizsgálni, hogy az objektív feltétel bekövetkezéséről történő tudomásszerzés egy ilyen tisztséget ellátó személytől kellő gondosság tanúsítása esetén elvárható-e. Az, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezett-e, illetve az mikor következett be, az ügyben feltárt összes körülmény ismeretében állapítható meg. A feldolgozott ítéletek 35%-ában az eljárt bíróságok az eljárás során rendelkezésre álló adatokból állapították meg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet és annak időpontját. Ilyen tények voltak, illetve lehetnek, hogy az adós nem képes adótartozását kiegyenlíteni, adóvégrehajtási eljárás folyik ellene. Az adóssal szemben végrehajtási, illetve felszámolási eljárást kezdeményeztek. Értékeltek és értékelhetők olyan körülmények, miszerint az adós nem tudta kifizetni az esedékes hitelrészleteket, bérleti díjat, perköltséget, a könyvelő megbízási díját, csőd eljárást kezdeményezett maga ellen, tevékenységét beszüntette, munkavállalóit elbocsátotta. Ezek a tények az adott tényállás összes körülményének vizsgálata mellett alkalmasak lehetnek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének, annak időpontjának meghatározására. A feldolgozott ítéletek 26%-ában a mérleg vizsgálata alapján állapították meg a bíróságok a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését, annak időpontját. E körben a bíróságok jellemzően a beszámoló mérleg részének eszközoldalán szereplő forgóeszközöknek az értétét vetették össze a forrásoldalon nyilvántartott rövid lejáratú kötelezettségekkel. Ha a rövid lejáratú kötelezettségek értéke magasabb volt, mint a fogóeszközök mérleg szerinti értéke, akkor a mérleg fordulónapjára a fenyegető fizetésképtelenséget jellemzően megállapították. Az esetek egy részében azonban a fenti adatok alapján nem feltétlenül lehet megalapozott döntést hozni, mivel lehetséges, hogy a forgóeszköz vagyon mérlegbeli értékelése nem reális, a különböző típusú forgóeszköz elemekhez eltérő likvidítási mutatók társulnak, társulhatnak. Így tehát tényállástól függően egyéb tényezők vizsgálata is indokolt lehet. Az összetettebb, nehezebben megítélhető helyzetekben igazságügyi könyvszakértő kirendelésére került sor a beszerzett ítéletekből megállapíthatóan. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontját olyan pontossággal kell meghatározni, amely a kereseti kérelem megalapozott elbírálásához feltétlenül szükséges. Egyes tényállások esetén elégséges lehet annak év szerinti, más esetekben havi pontosságú feltárása, de az is lehetséges, hogy annak napra pontos meghatározása szükséges. Annak van ugyanis jelentősége, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után követte-e el a vezető tisztségviselő a Cstv. szerinti felelősségét megalapozó magatartást, magatartásokat. 

Mely magatartások alapozzák meg a vezető tisztségviselő felelősségét?

A vezető tisztségviselő felelőssége nem állapítható meg azért, mert a gazdálkodó szervezet adósnál kielégítetlen tatozások keletkeztek, az adós fizetésképtelenné vált. A felelősség megállapításának feltétele, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége, a Cstv. 4. időállapotának szabályozása szerint nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével látta el és olyan magatartást tanúsított, amely az adós vagyonára a később ismertetendők szerint negatívan hatott, az csökkent. A törvényi szabályozásra tekintettel a vezető tisztségviselő nem felel a hitelezők irányában a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése előtt tanúsított, az adós vagyonát hátrányosan érintő tevékenységért. Ez a vezető tisztségviselő gazdálkodó szervvel szembeni felelősségét alapozhatja meg. A Cstv. 1. időállapota szerinti szabályozás szerint a vezető tisztségviselő felelősségét megalapozó magatartás az, ha az adós vagyona csökkent amiatt, hogy a vezető tisztségviselő nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége figyelembe vételével járt el, ideérte a környezeti terhek rendezését is. A Cstv. 2-3. időállapot szerinti rendelkezései értelmében a vezető tisztségviselő felelősségét az adós vagyonának csökkenésén túlmenően megalapozza az is, ha a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését a vezető tisztségviselő meghiúsította, illetve a környezeti terhek rendezését elmulasztotta. A Cstv. 4. időállapota szerinti szabályozás ugyanezen magatartásokat sorolja fel. Az adós vagyona alatt - amelynek csökkenését a Cstv. szankcionálja – a Cstv. 3. § e) pontja szerinti vagyon értendő, vagyis vagyon az, amit a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Számv.tv.) befektetett eszköznek 36 vagy forgóeszköznek 37 minősít (aktív vagyon). A vagyoncsökkenés fordulatra hivatkozásnál tehát elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezése után a vezető tisztségviselő felróható magatartása következményeként az aktív vagyon meghatározott összeggel csökkent-e. E körben hangsúlyozandó, amennyiben az eszközoldalon történik változás, de eredményében a mérlegfőösszeg ugyanaz marad (névleg az aktív vagyon nem csökken), ez nem zárja ki a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását akkor, ha a korábbi, vagyoni értékkel rendelkező eszköz helyett névleg vele egyező értékű, de jóval alacsonyabb piaci értékű eszköz kerül az adós vagyonába. A perekből szerzett tapasztalatok szerint tipikus felróható (szándékos vagy gondatlan) vagyont csökkentő magatartás, ha a vezető tisztségviselő: - az adós korábban meglevő vagyontárgyát eladta, azt más módon átruházta, de az ellenérték nem folyt be, mert gondatlanul járt el például a szerződő partner kiválasztása során, - az értékénél lényegesen alacsonyabb áron ruházta át az adós vagyontárgyát, - kölcsönt nyújtott oly módon, hogy gondos eljárás esetén számolnia kellett volna azzal, hogy az a kölcsönvevőtől nem hajtható be (a kölcsönnyújtás önmagában az adós vagyonát nem csökkenti, hiszen a pénz helyébe a követelés lép), - nem kellő gondossággal járt el az adós nevében történő szerződések megkötése során pl. előleget fizetett olyan személynek vagy olyan feltételek mellett, vagy utóbb olyan negligens módon kezelve azt, hogy annak érvényesítése, ellenszolgáltatással történő kiegyenlítése nem történt, illetve nem történhetett meg, - kirívóan ésszerűtlen kockázatokat vállalt és ennek következtében az adóst kár érte, - az adós meglevő vagyonát a felszámolónak nem adta át, annak sorsáról nem tudott számot adni, - hatékony tiltakozás nélkül a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben osztalékot fizetett az adós tagjainak, - az ügyvezetői tevékenység gyakorlása során a saját, illetve családja, az érdekeltségi körébe tartozó másik vállalkozás érdekeit tartotta szem előtt és ezzel az adósnak kárt okozott. A hitelezők érdekeit sértő vagyoncsökkenés megvalósulhat a vezető tisztségviselő felróható (szándékos vagy gondatlan) passzív magatartásával (mulasztás) is. A perekben előforduló tipikus mulasztásként értékelt cselekmény, ha az elsőfokú, nem jogerős adótartozást megállapító határozat kézhezvételét követően a vezető tisztségviselő nem képez az adósnál céltartalékot és e függő kötelezettséget teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az adós vagyonával történő gazdálkodás során. A függő kötelezettségekre ugyanis a Számv. tv. 3. § (8) bekezdés 14. pontja és a 41. § (1) bekezdése alapján céltartalékot kell képezni. A hitelezők kielégítését nemcsak az aktív vagyoncsökkenés ronthatja. Ha ugyanis az adós aktív vagyona ugyan nem csökkent, aktív vagyon az adós vagyonából nem került ki, azonban az adósnál a vezető tisztségviselőnek felróhatóan időközben olyan tartozások keletkeznek, amelyek a hitelezői követelések kielégítését negatívan befolyásolják, az is általában vagyoncsökkenésként értékelhető. Tipikus ilyen magatartás lehet a kirívóan ésszerűtlen üzleti döntések meghozatalával a hitelezők kielégítési alapjának elvonása. További szankcionált magatartás a 2-4. időállapot szerinti szabályozás értelmében, - amely az A/II.2.1. pontban kifejtettek szerint az 1. időállapot szerinti alkalmazás esetén is irányadó, mivel az a vagyoncsökkenés egyik formája - az, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően a vezető tisztségviselőnek felróható magatartás következtében az adóssal szembeni hitelezői követelések teljes kielégítése meghiúsul. E körben azt kell vizsgálni, hogy a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésének időpontjában a vezető tisztségviselő magatartása nélkül a hitelezői igények kielégítésére fordítható vagyon mértéke mekkora volt és az a vezető tisztségviselő felróható magatartása folytán mennyivel csökkent. A környezeti károk rendezésének elmulasztását a Cstv. mind a négy időállapota szerinti szabályozás a vezető tisztségviselő felelősségét megalapozó magatartásként határozza meg. Az 1. időállapot szerinti szabályozás a környezeti terhek rendezését mintegy a hitelezők érdekeit sértő magatartásként jelöli meg, míg a későbbi szabályozás egyértelművé teszi, hogy az egy önállóan szankcionálandó magatartás. Mind a négy időállapot szerinti szabályozás alkalmazása során a fent kifejtettekre is tekintettel az e körbe eső magatartás azért szankcionálandó, mert a vezető tisztségviselő neki felróhatóan a környezeti terhek rendezését elmulasztotta, és ezáltal az adós vagyontárgyát kevesebb összegért lehetett értékesíteni, vagy meghatározott összeget a felszámolási vagyonból a tényleges tehermentesítésre kellett fordítani, ezáltal mindkét esetben az adósnak a hitelezők kielégítésére fordítható vagyona csökkent. A Cstv.-nek mind a 4 időállapota a fent kifejtettekből is következően a vezető tisztségviselő hitelezők irányában fennálló speciális kártérítési felelősségét szabályozza akként, hogy a vezető tisztségviselő felelőssége fennáll, ha a vezető tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően felróhatóan, nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége/nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével járt el és tevékenysége/mulasztása folytán az adós vagyona a fenti értelemben vett módokon csökkent, kivéve ha a vezető tisztségviselő a felelősség alól ki tudja menteni magát38 . A vezető tisztségviselő felelőssége tehát csak olyan mértékig áll fenn, amilyen mértékben az adós vagyona a vezető tisztségviselő felróható magatartása folytán csökkent a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően. Felelőssége az adós vagyona által nem fedezett rész erejéig áll fenn.

A felelősség alóli mentesülés

A Cstv. 1. időállapota szerinti szabályozás értelmében mentesül a vezető tisztségviselő (árnyék vezető tisztségviselő) a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. A Cstv. 2-4. időállapota szerinti szabályozás a fenti rendelkezést kiegészítette oly módon, hogy a mentesülés feltétele az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedés megtétele a hitelezői veszteségek elkerülése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint a 2-4. időállapot szerinti szabályok pontosítják, konkretizálják az 1. időállapot szerinti rendelkezést, így az 1. időállapot szerinti szabályok alkalmazásával kapcsolatos perekben azok irányadóak.

Problémát, jogértelmezési kérdést vet fel a Cstv. vonatkozó szabályozása gazdasági társaságok, egyesületek, egyesülések és szövetkezetek esetén a Cstv. 4. időállapota szerinti szabályozás tekintetében. A Ptk.-nak a fenti jogalanyokra vonatkozó rendelkezései szerződésen kívüli károkozás esetén akként rendelkeznek, hogy „aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható” (6:519. §). Felróhatóság alatt pedig a Ptk. 1:4. § (1) bekezdése értelmében azt kell érteni, ha valaki nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ezzel szemben a Cstv. a hivatkozott jogalanyok tekintetében is a már ismertetett kimentésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A joggyakorlat-elemző csoport tagjai nem kívántak állást foglalni abban a kérdésben, hogy a Ptk. meghatározott jogalanyi körre vonatkozó felelősségi szabályai önálló perlési, marasztalási jogcímet jelentenek-e.41 Ugyanakkor egyhangúan úgy foglaltak állást, ha a Cstv. szabályaira hivatkozással folyik a per, a Cstv. kimentésre vonatkozó szabályai érvényesülnek, alkalmazandóak. Ezek szigorúbb és konkrétabb feltételeket szabnak, mint a Ptk. fent hivatkozott rendelkezései. A Cstv. 2-4. időállapota szerinti szabályozás alkalmazása esetén a kimentési feltételeknek együttesen kell megvalósulniuk. Az „adós legfőbb szerve” kifejezés alatt pedig azon jogalanyok tekintetében, amelyekre vonatkozó jogszabály e kifejezést nem használja a Ptk. 3:16. §-a szerinti döntéshozó szerv értendő, figyelemmel a Ptk. 3:3. § (2) és (3) bekezdésében írtakra. A legfőbb szerv alatt a tagok, alapítók döntéshozó szerve értendő akkor is amikor a Ptk. még nem volt hatályban és a jogalanyra vonatkozó korábban hatályos szabály e fogalmat nem használta. A legfőbb szerv „intézkedése” alatt a legfőbb szerv határozata értendő. A kimentési okok az eset összes körülményének függvényében értékelendők. Tipikusan elfogadható érv az ügyekből szerzett tapasztalatok szerint: - testületi ügyvezetés esetén arra történő hivatkozás, hogy a testületi döntésben az alperes nem vett részt, a vagyoncsökkenést eredményező döntés ellen szavazott, - a legfőbb szerv döntése eredményezte a vagyoncsökkenést, a hitelezők követelése teljes kielégítésének meghiúsulását, a környezeti terhek rendezésének elmulasztását. A legfőbb szerv döntésére hivatkozás azonban nem feltétlenül, illetve nem minden tényállás mellett jelenti a felelősség alóli mentesülést. E körben mérlegelendő tényező lehet, hogy a vezető tisztségviselő miként készítette elő a legfőbb szerv döntését; ha tagként szavazott, szavazatával a határozat meghozatalához hozzájárult-e, volt-e ráhatása a szavazó tagok szavazatának kialakítására (pl. családi vállalkozások esetén). Nem fogadható el kimentési okként, hogy: - a bírósági, hatósági, kamarai nyilvántartásba bejegyzett vezető tisztségviselő csak névlegesen látta el a tisztséget. Aki a vezető tisztségviselői tisztséget elfogadja, a nyilvántartásba bejegyzik, kifelé harmadik személyek irányában nem hivatkozhat arra, hogy nem volt abban a helyzetben, vagy nem kívánta, nem tudta akármilyen körülmény folytán a tisztséggel járó feladatokat hosszabb távon ellátni. - az adós könyvvizsgálója vagy más, a vezető tisztségviselő közvetlen ellenőrzése alá tartozó munkavállalója, megbízottja nem látta el a feladatát a jogszabályban meghatározott módon. Az adós adminisztrációja nem volt megfelelő, ezért a vezető tisztségviselő nem láthatta át, nem a valóságnak megfelelően látta az adós helyzetét. A vezető tisztségviselő akkor látja el ugyanis az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható módon az ügyvezetési feladatokat, ha az adós közvetlen ellenőrzési körébe tartozó munkavállalói, megbízottai munkáját ellenőrzi, szükség esetén ellenőrizteti. Az adminisztráció hiányosságaiért mint vezető tisztségviselő főszabály szerint felelősséggel tartozik. - a vezető tisztségviselő nem rendelkezett a tisztség ellátásához szükséges szakismerettel, képzettséggel. A vezető tisztségviselő a tisztség ellátását elvállalta, ekkor kellett volna mérlegelnie, hogy az ilyen tisztséget ellátó személytől általában elvárható általános, illetve az adott adós ügyvezetéséhez szükséges ismeretekkel, szakértelemmel, képességekkel, illetve készségekkel rendelkezik-e. Gyakori kimentésre irányuló hivatkozás, hogy a vezető tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet elkerülése érdekében tagi kölcsönt nyújtott. A tagi kölcsön nyújtása akkor lehet alapos kimentési ok, ha azt a vezető tisztségviselő valójában nem kölcsönként nyújtotta, vagy később a kölcsön visszakövetelésének jogáról véglegesen és visszavonhatatlanul lemondott. A tagi kölcsönnel ugyanis az adós vagyona nem nő, a hitelezők irányában fennálló tartozások (hiszen ez esetben a tagi kölcsönt nyújtó vezető tisztségviselő is az adós hitelezőjévé válik) nem csökkenek.

A keresettel összefüggő kérdésekről és a bizonyítási teher alakulásáról is bővebben olvashat a 2016.El.II.JGY.G.2. számú összefoglaló véleményben. 

Ön ügyvéd?

Várjuk ügyvéd kollégák cikkeit, melyekkel gazdagíthatjuk az Ügyvéd.hu tartalmát. A cikkeket minden esetben a szerző nevének feltüntetésével és honlapjára mutató url elhelyezésével tesszük elérhetővé az oldal többezer látogatója számára. info(kukac)ugyved.hu