Az indítványozó bíró a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 292-293. §-aiban Alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Beadványában azt állította, hogy a szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetés szabályozása nem felel meg a jogbiztonsággal összefüggő és a hátrányos megkülönböztetés tilalmából fakadó alkotmányos követelményeknek. Ennek indoka, hogy a pénzbüntetés a más okból elrendelt fogva tartás ideje alatt nem évül el, így korlátlan ideig végrehajtható. Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal kapcsolatos álláspontja kifejtése céljából megkereste az igazságügyi minisztert, aki válaszában kifejtette, hogy a pénzbüntetés végrehajtására irányadó egyes rendelkezések tartalma világos, egyértelmű, alkalmazásuk kiszámítható. Erre tekintettel úgy foglalt állást, hogy a kifogásolt szabályok a jogbiztonságból fakadó követelményekkel nem állnak ellentétben.

Az elévülés esetében a végrehajthatóság megszüntetése azon az általánosan elfogadott nézeten alapul, hogy bizonyos idő elteltével a büntetés már nem tudja betölteni a célját, nem váltja ki a szankcionálás által elérni kívánt joghatást. Ez nem jelenti azt, hogy az állami büntetőhatalom gyakorlása meghatározott idő elteltével általánosan, valamennyi büntetést érintően kizárt. Az állam ugyanakkor csak azon elkövetők esetében élhet időbeli korlátozás nélkül a büntetés igényével, akiket különösen súlyos cselekményeik elkövetése miatt a legszigorúbb jogkövetkezményekkel sújtottak.

Az indítványozó által kifogásolt Bv. tv. 14. § (5) bekezdése a szabadságvesztés és a kényszerintézkedés foganatosítását tekinti olyan körülménynek, amely a megjelölt büntetési nemek esetében a végrehajthatóságnak ideiglenesen akadályát képezi. Az akadály fennállása egyúttal az elévülési idő számítására is kihat, mivel az akadály megszűnéséig az elévülési idő nyugszik.

Az Alkotmánybíróság a büntetések végrehajtását kizáró vagy korlátozó akadályok köréből azokat vizsgálta, amelyek alapja a más okból történő szabadságelvonás. Ennek kapcsán jelentőséget tulajdonított az Alkotmánybíróság annak, hogy a Bv. tv. szerint az elzárás és a szabadságvesztésre átváltoztatott közérdekű munka esetében lehetőséget teremt arra, hogy a büntetést vagy annak hátralevő részét ne hajtsák végre, ha az ítélet jogerőre emelkedését követően az elítélt öt évet vagy azt meghaladó időt töltött szabadságvesztésben vagy előzetes letartóztatásban. A pénzbüntetés végrehajtására vonatkozó szabályozás azonban nem teszi lehetővé a végrehajthatóság megszűnését abból az okból, hogy az elítélt meghatározott időtartamot szabadságvesztésben vagy előzetes letartóztatásban töltött. A végrehajtás lehetősége korlátlan ideig fennáll, amennyiben a végrehajtásnak a más okból történő fogva tartás képezi akadályát.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés azon elítélteket hozza így hátrányos helyzetbe, akiket pénzbüntetésre ítélt a bíróság, szemben azokkal, akiket elzárással vagy közérdekű munkával büntettek. Az indítványozó kifogásai alapján ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt értékelte, hogy az érintett személyi kör azonos szabályozási körbe tartozó, homogén csoportnak minősül-e. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a végrehajtás rendjére irányadó szabályozási koncepció szempontjából homogén csoportot alkotnak. Így a csoporton belüli megkülönböztetés az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésén alapuló diszkriminációs vizsgálat tárgya lehet.

Vizsgálatának eredményeként az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta. Megállapította, hogy a jogalkotó alaptörvény-ellenességet idézett elő azon mulasztásával, hogy a szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetés végrehajthatóságának az elévülését a büntetés-végrehajtási törvényben nem a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megfelelően szabályozta. Ezért – 2017. december 31-ig tartó határidővel– felhívta az Országgyűlést, hogy az alaptörvény-ellenesség megszüntetése érdekében jogalkotói feladatának tegyen eleget.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Czine Ágnes volt, a határozathoz Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla és Salamon László alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.

Forrás:

Alkotmánybíróság

Szerk.: Pató Viktória Lilla