Az Európai Bizottság a jogszabályok betartására szólította fel hétfőn az ír Ryanair légitársaságot, amely korábban bejelentette, hogy október végéig napi 40-50 járatát törölni kényszerül. Mai cikkünk bemutatja az utasok jogait járattörlés, vagy jelentős késés esetén.

Az uniós jog pontosan fogalmaz a kártérítéssel, a jegyek árának visszatérítésével, az újabb célállomás kijelölésével és minden egyéb kellemetlenség kezelésével kapcsolatban. Az uniós bizottság kapcsolatban van a dublini központú légitársasággal annak érdekében, hogy az teljes mértékben betartsa a rá vonatkozó szabályokat, melyek végrehajtásáért a nemzeti hatóságok felelősek.

A Ryanair pénteken jelentette be, hogy október végéig napi 40-50 járatot törölnie kell, miután a pilóták a túlterhelt nyári szezonban bennragadt szabadságaikat hirtelen elkezdték kivenni. A járattörlések hat hét alatt mintegy 2 ezer repülőgépet és közel 280 ezer utast érintenek.

Az európai előírások szerint azokat az utasok, akiknek járatát az utazásuk megkezdése előtt kevesebb, mint 14 nappal törlik, pénzügyi kártérítésre jogosultak. A légitársaságok akkor kerülhetik el a kártérítés megfizetését, ha olyan más járatokat és célállomásokat kínálnak, amelyek legfeljebb két órával később indulnak, és legfeljebb négy órával később érkeznek meg, mint a menetrend szerinti eredeti repülőút.

Az Európai Unió 261/2004/EK rendelete szerint bizonyos jogok megilletik azokat az utasokat, akik járattörlés, vagy túlfoglaltság miatt nem utazhatnak a tervezett repülővel, ha a repülőtér, ahonnan az utas indul, az EU területén található, vagy a járat az EU területére érkezik uniós, izlandi, norvég vagy svájci légitársasággal. A légi utasok járattörlés és jelentős késés esetén alkalmazandó jogai és a légitársaságok kártérítési felelőssége ugyanúgy vonatkoznak a hagyományos (pl. Air France-KLM, Lufthansa, British Airways) és a fapados/diszkont/low-cost (pl. Wizz Air, Ryanair, easyJet) légitársaságokra is független attól, hogy az utas milyen áron vásárolta a repülőjegyét.

Ha a légitársaság megtagadja a beszállítást, vagy ha járattörlés vagy túlfoglalás miatt az ügyfél nem utazhat az eredeti terve szerint, joga van az alábbi két lehetőség közül választani:
– a légitársaság más módon eljuttatja az úti céljára, az eredetihez hasonló útvonalon, vagy
– a légitársaság visszatéríti a jegy árát, és ha szükséges, az utast díjmentesen visszajuttatja arra a repülőtérre, ahol az utazása kezdődött.

Ha a járat 5 órát vagy annál többet késik, szintén jogosult jegyár-visszatérítésre (ha azonban az utas visszatérítést kap, a légitársaság nem köteles a továbbutazását biztosítani, sem bármely más segítséget nyújtani).

A légitársaságnak kötelessége, hogy tájékoztasson a jogokról, valamint a beszállítás megtagadásának, illetve a járat törlésének vagy jelentős késésének okáról.

Jelentős késés, ha a járat tervezett és tényleges indulási ideje között eltelt idő:

1. legfeljebb 1500 km-es járat esetén kettő vagy több óra;
2. az EU-n belüli, legalább 1500 km-es járatok, illetve egyéb, 1501 és 3000 km közötti járatokesetén három vagy több óra,
3. minden egyéb járat esetén négy vagy több óra.

Ha 5 óránál többet késik a gép, az utasnak étkezési kupon jár 3 óránként, vagy a repülőtéren megvásárolt enni és innivaló után kapott blokk illetve számla fejében utasonként 15 EUR kártalanítást kell megfizetnie a légitársaságnak 3 óránként. A földi kiszolgáló személyzetnek a késésről igazolást (delay confirmation) kell kiállítania e-mailen keresztül vagy személyesen.

Ha a légitársaság megtagadja a beszállítást, vagy törli a járatot, vagy ha a gép több mint 3 órás késéssel érkezik meg a jegyen feltüntetett célrepülőtérre, a fentieken túl, az útvonal hosszától függően 250–600 EUR kártérítésre lehet jogosult az utas.

Kártérítés az Európai Unión belül:

– 1500 km vagy annál rövidebb útvonal – 250 EUR

– 1500 km felett – 400 EUR

Uniós repülőteret nem uniós repülőtérrel összekötő járat esetében a kártérítés:

– 1500 km vagy annál rövidebb útvonal – 250 EUR

– 1500–3500 km – 400 EUR

– 3500 km felett – 600 EUR

Ha a légitársaság olyan helyettesítő járatot ajánlott fel, melynek indulási és érkezési időpontja nem tért el számottevően az eredetileg lefoglalt járat menetrendjétől, a kártérítés összege a felére csökkenhet.

Járattörléskor nem jár kártérítés, ha:

– a járatot a légitársaság rendkívüli körülmények (vis-maior), például rossz időjárási viszonyok, madárral való ütközés, sztrájk miatt törölte, vagy

– a légitársaság legalább két héttel a járat menetrend szerinti indulása előtt tájékoztatott a járat törléséről, vagy

– a légitársaság ugyanarra az útvonalra olyan helyettesítő járatot ajánlott fel, melynek indulási és érkezési időpontja nem tért el számottevően az eredetileg lefoglalt járat menetrendjétől.

A fentiekből is jól látszik, hogy ha rendkívüli körülmények miatt törölték járatot, az utas nem jogosult kártérítésre, de a légitársaságnak fel kell ajánlania a jegy árának visszatérítését (teljes egészében vagy a fel nem használt rész arányában), vagy azt, hogy a légitársaság a lehető leghamarabbi járattal eljuttasson az úti célra. A légitársaságnak rendkívüli körülmények között is kötelessége, hogy szükség esetén segítséget nyújtson, amíg a helyettesítő járatra várakoznak az utasok.

Jegyár visszatérítési és kártérítési igényekkel elsősorban az érintett járatot üzemeltető légitársasághoz kell fordulni. Ez egy uniós formanyomtatvány segítségével könnyen megtehető, akár angol nyelven is.

A kártérítési igényt lehetőleg minél hamarabb, de legkésőbb az utazás dátumát követő 2 éven belül kell benyújtani. Az érintett utazás e-ticket visszaigazolásait és/vagy beszállókártyáit célszerű megőrizni.

Amennyiben 6 héten belül nem érkezik válsz, vagy a válasz nem elfogadható, panasszal lehet fordulni annak az uniós országnak az illetékes nemzeti szervéhez, ahol a probléma felmerült. Ha az eset az EU határain kívül történt, de uniós légitársaságról van szó, akkor annak az uniós országnak az illetékes nemzeti szervénél lehet élni a panaszjoggal, ahol az utazás megtörtént.

Forrás:

MTI

http://europa.eu/youreurope/citizens/travel/passenger-rights/air/index_hu.htm

http://airportal.hu/repulojegy-utazas/legiutasok-jogai-karterites-jarattorles-keses/

Az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete (2004. február 11.) visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról (Eur-lex)

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Előző cikkünk az irodai lehallgatással kapcsolatos Büntetőtörvénykönyvet módosító javaslatot taglalja. Jelen írás az Emberi Jogok Európai Bírósága által 2017. szeptember 5-én hozott határozatot vizsgálja, melyben a Bíróság kimondja, a munkáltatók kizárólag előzetes értesítés után figyelhetik meg az alkalmazottak munkahelyi levelezését.

Az ügy előzménye, hogy Bogdan Barbulescu munkahelyi levelezését korábbi munkáltatója egy héten keresztül megfigyelte, és miután kiderült, hogy a cég eszközeit magáncélra használta, elbocsátották. A férfi azután perelte be Romániát Strasbourgban, hogy a román bíróságok elutasították a keresetét, miszerint volt munkáltatója megsértette az emberi jogait. A strasbourgi székhelyű törvényszék 2016-ban kimondta, hogy nem történt jogsértés, a román bíróság megfelelő egyensúlyt teremtett a panaszos magánélethez fűződő joga és a munkáltató érdekei között. Az ügyet Barbulescu fellebbezése nyomán végül a másodfokú tanácsként működő nagykamara elé utalták, amely most érvénytelenítette a korábbi ítéletet.

A munkaeszközként átadott számítógép szolgálati és magáncélra is használható mindaddig, míg előbbit a munkáltató kifejezetten ki nem zárja. A munkáltató a szolgálati célhoz kötődő levelezést minden további nélkül megtekintheti, a magáncélúnál viszont eltérő a helyzet. Mindig vizsgálat tárgyát kell képeznie, hogy a bejövő leveleknél mi lehet az a cél, amely miatt a munkáltató a levelet megnézheti. Ha például a konkurenciától érkezik egy levél, és a munkáltató a jogos gazdasági érdekét kívánja védeni, akkor megnyithatja a levelet, de egyébként a magáncélú leveleket akkor sem nézheti meg, ha a magáncélú levelezést megengedi, és tájékoztatja a munkavállalókat, hogy ezt a levelezést is figyeli.

A magyarországi gyakorlat szerint ha a munkáltató a munkavállalónak számítógépet ad, és meg kívánja azt figyelni, akkor előzetesen köteles erről tájékoztatni. A tájékoztatásnak világosnak kell lennie, tartalmaznia kell, hogy adatfelvétel történik, tehát a munkáltató megfigyeli, hogy a munkavállaló milyen célra használja a számítógépet. Egyben azt is meg kell jelölni, hogy milyen adatokat szerez így, hogyan tárolja őket, ki jogosult ezeket megtekinteni, illetve meddig történik az őrzésük, sőt azt is, hogy ha nem megfelelő az adatkezelés, akkor a munkavállalónak milyen jogorvoslati lehetősége van.

Forrás:

MTI

http://inforadio.hu/belfold/2017/09/06/vigyazat_igy_jogszeruen_figyelhetik_meg_a_munkahelyi_levelezest/

Szerk.: Pató Viktória Lilla

2016 májusában a Magyar Helsinki Bizottság javaslatcsomagot készített az Igazságügyi Minisztériumnak (IM) a büntetés-végrehajtási (bv.) intézetek vészes túlzsúfoltságának csökkentésére. Kevesebb embernek, rövidebb ideig kellene rács mögött lennie. A javaslatcsomag szerint a terhelést és a költségeket az is nagyban csökkentené, ha nem börtönben, hanem a fogvatartott otthonában hajtanák végre a büntetést.

Tavaly márciusban az Emberi Jogok Európai Bírósága ún. pilot eljárásban kötelezte Magyarországot a férőhelyfeletti fogvatartottak számának csökkentésére. A magyar kormánynak félév állt rendelkezésére, hogy akciótervet készítsen a rendszerszintű probléma kezelésére, amire a mai napig nem került sor, helyette új büntetés végrehajtási intézetek létrehozásának tervével álltak elő.

Hazai és nemzetközi példák alapján is az a tapasztalat, hogy önmagában a börtönépítés hosszú távon nem csökkenti a zsúfoltságot, mert a férőhelyszám növekedését követi a fogvatartottak számának emelkedése is, mivel egy idő után minden új börtön megtelik. Amennyiben jelentős és tartós javulás a cél, a fogvatartottak számának csökkentésére van szükség, ehhez pedig változtatni kell a büntetőpolitikán.

A Magyar Helsinki Bizottság korábban, 2014 októberében és 2015 januárjában beadvánnyal fordult a túlzsúfoltsággal kapcsolatban az Európa Tanács Miniszteri Bizottságához is, amely az EJEB ítéleteinek végrehajtását felügyeli. Beadványában a Magyar Helsinki Bizottság hangsúlyozta, hogy a magyar kormány által a korábbi elmarasztaló ítéletek nyomán foganatosított, illetve tervezett intézkedések nem elégségesek, nem nyújtanak tényleges megoldást a túlzsúfoltság rendszerszintű problémájára, és így ajánlásokat is fűzött a Miniszteri Bizottsághoz benyújtott észrevételeihez, arra kérve a testületet, hogy szólítsa fel a magyar kormányt azok megfontolására.

A javaslatcsomag tartalma

1. Nem kell büntetni, ha bírságolni is elegendő.A társadalomra csekély fokban veszélyes magatartásokat nem kellene büntetőjogilag büntetni, elég lenne szabálysértésnek minősíteni. Az Alkotmánybíróság is már többször leszögezte: a büntetőjog eszköztárát csak a feltétlenül szükséges esetben és arányos mértékben szabad bevetni.
2. Csínján kell bánni a szabadságvesztéssel.A büntető törvénykönyv túl nagy hangsúlyt helyez a szabadságvesztésre, más, szabadságelvonással nem járó büntetésekkel szemben és olyan csekélyebb súlyú bűncselekmények esetén is rögtön börtönbüntetéssel fenyeget, mint például a garázdaság, a járművezetés ittas állapotban vagy a lopás alapesete.
3. El kellene törölni a büntetőjogi elzárást.A Btk. bevezette a büntetőjogi elzárás intézményét, amelynek legrövidebb időtartama öt, leghosszabb időtartama kilencven nap. A rövid tartamú szabadságvesztések általában sokkal több kárt okoznak az elítéltnek, mint amennyire szolgálják a büntetés célját.
4. Semmi szükség a fiatalkorúak szabálysértési elzárására.2011 óta szabható ki szabálysértési elzárás fiatalkorúakra. Mindez ellentétes a gyermekek jogairól szóló New York-i egyezménnyel, amely kimondja, hogy a csekély normasértésekért nem lehet a 18 év alatti személyt szabadságától megfosztani.
5. Üdvös lenne megemelni a szabálysértési elzárás napitétel-összegét.Ha valaki nem fizeti meg a szabálysértési bírságot, azt a bíróság szabálysértési elzárásra változtatja át. 2012 óta egységesen ötezer forintra egy börtönnapot számítanak. Miközben egy napnyi fogvatartás átlagosan nyolcezer forintjába kerül az államnak, amelyhez még nincsenek hozzászámolva a bírósági és eljárási költségek. A Helsinki Bizottság azt javasolja, hogy a napi tétel tízezer forint legyen, így felére csökkenne a szabálysértési elzárások miatti börtönterhelés, amely négy év alatt több mint a háromszorosára nőtt.
6. Inkább házi őrizet, mint előzetes letartóztatás.A fogvatartás börtönelhelyezéssel nem járó megoldásaként az elektronikus nyomkövető eszköz (lábperec) alkalmazásával történő házi őrizet lehetősége egy ideje már létezik. A javaslatban az szerepel, hogy a bírói eljárás alatt – lehetőség szerint- az előzetes letartóztatást házi őrizetre cseréljék, amennyiben mégsem az enyhébb kényszerintézkedést alkalmazzák, külön indokolási kötelezettséggel kellene terhelni a bírókat.
7. Előzetes letartóztatást csak három év szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt indult eljárásban lehessen elrendelni. Az előzetes letartóztatás elrendelésének általános feltétele, hogy annak csak szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folytatott eljárásban van helye. Ez a feltétel ugyanakkor meglehetősen súlytalan, tekintettel arra, hogy a Btk. még az olyan kis súlyú bűncselekmények, mint pl. a garázdaság, a könnyű testi sértés vagy a kisebb értékre elkövetett lopás börtönbüntetésére is lehetőséget ad, ezért javasolják a szűkítést.
8. Meg kell szüntetni a határozatlan idejű letartóztatást.Az előzetes letartóztatás maximális hossza főszabály szerint három év, ezt követően a terhelt előzetes letartóztatását mindenképpen meg kell szüntetni, hiszen a hatóságok és a bíróság késlekedésének következményeit nem lehet másra hárítani. Viszont, ha a terhelttel szemben tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás, akkor nincs felső időhatár. A Magyar Helsinki Bizottság már több alkalommal jelezte, hogy a törvény ezen rendelkezése súlyosan kifogásolható a személyi szabadsághoz való jog, az ártatlanság vélelme és a hatékony védelemhez való jog szempontjából. Az államnak inkább arra kell törekednie, hogy minél gyorsabban lefolytassák a büntetőeljárást.
9. Vissza kell adni a bíró mérlegelési szabadságát.A középmérték szabálya előírja, hogy határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó (pl. egy 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható bűncselekmény esetén 5 évből kell indulnia a bírónak). Ez egyértelműen azt eredményezi, hogy tendenciaszerűen hosszabb tartamú szabadságvesztéseket szabnak ki a bíróságok, mint korábban. Minél hosszabb tartamúak a kiszabott büntetések, annál több ember van egyszerre a börtönökben.
10. Ki kell bővíteni a reintegrációs őrizet lehetőségét.A büntetés célja bizonyos esetben akkor is elérhető, ha a szabadságvesztést nem börtönben hajtják végre. Számos ország azt a megoldást választotta börtönnépességének csökkentésére, hogy a rövid tartamú szabadságvesztéseket nem börtönben hajtják végre. Így például Olaszország, - amelyet Magyarországhoz hasonlóan a strasbourgi bíróság felszólított a zsúfoltság csökkentésére- állandósította a 18 hónapot meg nem haladó szabadságvesztések otthon történő végrehajtásának jogintézményét. Nálunk bizonyos fogvatartottaknál a büntetésük utolsó félévében van erre lehetőség, ezt hívják reintegrációs őrizetnek. Javasoljuk, hogy ezt egy évre növeljék. Eddig csak az öt évet meg nem haladó büntetéséknél lehetett ezt alkalmazni, érdemes lenne a határt hét évesre emelni.
11. A zsúfoltság okozta nehézségek csökkentsék a büntetést.A szabadságvesztés büntetés az elítélt szabadságának elvonása, se több, se kevesebb. Túlzsúfolt körülmények között végrehajtani a szabadságvesztést viszont egyet jelent a szigorított börtönkörülményekkel, embertelen bánásmódnak minősül, adott esetben akár kínzásnak. Az ilyen körülmények között lehúzott egy börtönév többet vesz el a fogvatartott életéből, mint a szabályszerű feltételek mellett letöltött. Számos nemzetközi példát találhatunk arra, hogy túlzsúfoltság esetén a börtönben töltött időt automatikusan csökkenteni köteles az állam.

A nemzetközi jó gyakorlatok alapján a Magyar Helsinki Bizottság azt javasolja, hogy nálunk is határozzuk meg a bv. intézetek telítettségének maximális szintjét, amely fölött azonnali rendkívüli intézkedéseket kell életbe léptetni a túlzsúfoltság gyors és automatikus csökkentésének érdekében.

Erre kitűnő példa a Romániában, 2017. július 14-én bevezetett törvény, ami a börtönök túlzsúfoltsága esetén lerövidíti a börtönbüntetések idejét. Klaus Iohannis román államfő hirdette ki a törvényt, miután a jogszabály ellen emelt ellenzéki óvást elutasította az Alkotmánybíróság. A jogszabály szerint minden elítéltnek harmincnaponként hat nappal rövidítik le a büntetését, ha olyan közös cellában raboskodik, ahol nem jut legalább négy négyzetméter egy rabra. Azoknak is lerövidítik a büntetését, akiket megfosztottak a természetes fénytől, a szabad levegőtől, a minimális higiéniai feltételektől, a mosdóhasználat intimitásától, vagy akiket penészes, beázott, levegőtlen cellákban, rovarok és rágcsálók társaságában tartottak fogva.

A börtönöket két hónapon belül osztályozzák, a rabok négy hónapon belül tudják meg, hány napot írnak jóvá büntetésükből. A könnyítések nem vonatkoznak azokra, akiknek már kárpótlást ítélt meg emiatt az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB). A "szabadnapok" kiszámításánál az utóbbi öt évet számolják bele, mivel az EJEB 2012-ben hozta meg első, úgynevezett "pilótaítéletét" (az azonos témájú ügyeket egységesítő modellértékű döntését) Románia ellen a börtönökben uralkodó embertelen körülmények miatt.

A törvényhozás beavatkozására azért volt szükség, mert a börtönviszonyok sértik az Emberi Jogok Európai Egyezményének a kínzás és megalázó büntetés tilalmáról szóló cikkelyét. A román börtönökből nyolcezer elítéltet kellene szabadon bocsátani a több mint 27 ezerből ahhoz, hogy minden rabra jusson legalább négy négyzetméternyi hely. Eddig több mint ötszáz panaszosnak ítélt meg az EJEB kártérítést, amiért embertelen körülmények között kellett raboskodnia Romániában.

Magyarországon sem maradtak el a panaszok, közel negyedmilliárd forint kártérítést fizetett az állam azoknak a raboknak, akik a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordultak a túlzsúfolt magyar börtönök miatt. 2015-ben közel 500 eljárást indítottak a hazai büntetés-végrehajtási intézmények ellen, átlagosan 5-5,1 millió forint kártalanítást kapott egy-egy elítélt - a megítélt összeg a börtönben töltött időtő arányában számítódott. A börtönszlengben állítólag csak "heringpénznek" hívják az elítélteknek a rossz, sokszor embertelen fogvatartási körülmények miatt megítélt kártalanításokat. A börtönök túlzsúfoltságánk belső jogi alapját egy 2010-ben alkotott törvény jelentette, ami azt mondja ki, hogy csak törekedni kell arra, hogy a cellájában lehetőleg hat köbméter légtér és három négyzetméter mozgástér jusson egy embernek A feltételes mód használatával lehetővé vált, hogy másfélszer több fogvatartott legyen a hazai börtönökben, mint ahány férőhely összesen van (a hazai börtönök telítettsége 141 százalék volt 2015-ben a büntetés-végrehajtás adatai szerint).

A kormány 2016-ban 102 milliárd forintból börtönépítési programot indított, és módosított a kártalanításról szóló jogszabályokon is. Az új törvény miatt akár 12-35 százalékkal is csökkenhetett a kifizetendő összeg. A tervek szerint 2018 nyaráig nyolc új korszerű börtön épül Magyarországon, ezzel 6000 új férőhely jöhet létre.

Az elveszített perek miatt a 2016. évi CX. törvény módosított a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvényen, lehetővé téve az elítélteknek, hogy a kártérítési igényeiket a magyar hatóságok elé terjesszék be, ne kelljen azokkal rögtön Strasbourghoz fordulni. Eszerint minden sérelmes körülmények között eltöltött nap után minimum 1200, maximum 1500 forint követelhető. A kártalanítási igényt legfeljebb fél évig lehet beadni azután, hogy a körülmények fennállása megszűnik. A módosítás szerint nem róható az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott terhére, ha rajta kívül álló okból nem tudott eljárást kezdeményezni, hat hónapos haladékot kapnak az akadályoztatottak is. Az októberi törvény együtt járt egy moratórium bevezetésével: már nem lehet egyenesen Strasbourghoz fordulni, meg kell várni, míg a magyar eljárást befejezik. Sőt, a hazai szervek döntenek azokban az ügyekben is, amelyekben már panaszt nyújtottak be az Emberi Jogok Európai Bíróságához, mely visszaesést okozott az ügyszámban is.

Források:

http://www.tozsdeforum.hu/extra/talaltuk/ha-zsufolt-a-borton-leroviditik-a-buntetest-84153.html

http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/karteriteseken_sporol_az_allam_lepett_a_kormany.630444.html

http://www.helsinki.hu

http://www.szon.hu/az-ejeb-felfuggeszti-a-magyar-bortonok-tulzsufoltsagaval-kapcsolatos-ugyek-vizsgalatat/3277805

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Alaptörvény védelme érdekében a jövőre nézve történő megsemmisítést alkalmazta, kellő időt, csaknem négy hónapot biztosítva a Kúriának arra, hogy a joggyakorlás egységessége érdekében a szükséges intézkedéseket megtegye. Emellett az Országgyűlésnek is lehetősége nyílik arra, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális cselekményt külön törvényi tényállásban szabályozza. A megsemmisítés időpontjáig a bíróságoknak alkalmazniuk kell a rájuk nézve kötelező jogegységi határozatot.

A 12 év alatti sértett sérelmére elkövetett szexuális cselekmény esetén a Btk. – ha az elkövető a sértett hozzátartozója, vagy a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt áll – különbséget tesz aszerint, hogy a cselekményt kényszerítéssel, vagy a sértett beleegyezésével valósítják meg. Kényszerítéssel történő elkövetés esetén a büntetés mértéke 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés, míg a beleegyezéssel történő elkövetést a törvény 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti. Ezzel szemben a Kúria jogegységi határozata úgy rendelkezik, hogy függetlenül attól, hogy az elkövető kényszerítéssel vagy a sértett beleegyezésével követi el a cselekményt, a vádlott 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az Alkotmánybírósághoz forduló bírók szerint a jogegységi határozat alaptörvény-ellenes, mivel a büntető törvénykönyv rendelkezéseivel ellentétes következtetést von le az elkövető hátrányára, amikor tíz helyett tizenöt évben maximálja a kiszabható szabadságvesztés időtartamát. Az indítványozó álláspontja szerint a BJE sérti az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdését (a hatalommegosztás elve) és a XXVIII. cikk (4) bekezdését (a nullum crimen - nulla poena elvéből fakadó kötelezettséget), mert valójában nem a Btk.-t értelmezte, hanem a felelősséget súlyosító normát alkotott, és a Btk. 197. § (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határát 10 évről 15 évre emelte. Az Alkotmánybíróság a bírói indítványokat megalapozottnak találta. A testület kimondta, hogy nincs a Btk-nak olyan olvasata, amely a jogegységi határozatban foglaltakat alátámasztaná. Ezért ha a szóban forgó cselekményt a sértett beleegyezésével követik el, akkor a büntetés kizárólag a Btk. szerint 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés lehet. Határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a bírói jogértelmezésnek egyetlen korlátja van, mégpedig a törvényeknek való alávetettség, ez azonban az értelmezés során nem léphető át.

Az Alkotmánybíróság a határozata indokolásában kitért arra is, hogyha a Btk. törvényalkotó általi felülvizsgálatát indokoltnak tartja, úgy nincs akadálya annak sem, hogy ennek során a Kúria által választott megoldást alkalmazza, de ehhez az Országgyűlés döntése szükséges. A határozatnak megfelelően tehát az Országgyűlésnek lehetősége nyílik arra, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális cselekményt önállóan kiemelje a jelenlegi keretek közül, és külön törvényi tényállásban szabályozza.

A határozathoz Dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Dr. Czine Ágnes, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó, Dr. Salamon László, Dr. Stumpf István, Dr. Szabó Marcel és Dr. Szalay Péter alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.

Forrás:

Alkotmánybíróság

Szerk.: Pató Viktória Lilla

Az Ügyvéd.hu ezen tematikus oldalának kezelésére a jogterületen jártas ügyvéd jelentkezését várjuk. A szerkesztőnek ingyenes prémium megjelenést biztosítunk az Ügyvéd.hu oldalalin és kiemelést az általa szerkesztett tevékenységi körben. Az info@ugyved.hu címen várjuk jelentkezését.